|
|
A Quimby non-stop, ráadásul összmûvészeti, különféle érzékekre ható, különleges produkcióval készül a nulladik napi Csodaországra. Ennek része több külföldi vendégzenekar/fellépõ is, melyek 17.00-tól melegítenek be Kiss Tibiék elõtt. Lássuk, kik is õk!
Az 1995-ben amerikai Firewater a valahol a világzene és a karcos rock határvidékén járja saját(os) útját, nem is véletlen, hogy magát a world punk címkével illeti. Zenéjükben többek közt punk, rock, jazz, észak-amerikai folk, kabaré, cigányzene, klezmer, ska és kelet-európai népzene olvad össze különleges egységgé.
A kilencvenes évek közepe óta aktív King Automatic francia és egyszemélyes – egy egyszemélyes zenegép, egy poszt-modern csimm-bumm cirkusz, egy egzotikus zenei koktél, benne többek közt jamaikai rocksteady, rhythm and blues, bebop és nyugat-afrikai törzsi dobok. A kilencvenes évek közepén francia punkzenekarokban kezdte pályafutását, aztán a kétezres évek elején lépett szólópályára, e pillanatig három szólóalbumot jegyez – a színpadon valóban egyszemélyes zenekar, billentyûsök, gitár valamint dobok és ütõhangszerek hangjait keveri egymásra.
Viszki-áztatta cigány blues – így hirdeti magát a legnagyobb közösségi oldalon a norvégiai születésû Paul-Ronney Angel vezette londoni zenekar, a The Urban Voodoo Machine, s, ha kételyeink lennének, azzal kapcsolatban, hogy ez bizony tényleg egy különleges zenészkollektíva, hatásaik között olyan mindenféle mûvészek neveit sorolják, mint Nick Cave, Tom Waits, a Clash, Django Reinhart, Robert Johnson, az AC/DC vagy a Buena Vista Social Club. A legendás koncertbanda hírében álló csapat eddig két nagylemezt jegyez.
Ne fukarkodjunk a dicsérõ jelzõkkel: a dalszerzõ-gitáros-énekes angol Ian Siegal a kontinens egyik legkiválóbb, díjakkal is jól ellátott blueszenésze – akár azt is mondhatnánk, hogy Tom Waits európai helytartója, de inkább ne mondjunk ilyet; részben, mert ettõl talán õ is felkapná a vizet, másfelõl, mert szerintünk sem ennyire leegyszerûsíthetõ a sokoldalú angol zenész mûvészete. Pályafutásának külön magyaros ízt ad, hogy tagja (egyik frontembere) a Tom Waits-feldolgozásokat játszó Braindogs zenekarnak – az együttesben ismert hazai muzsikusok, Kiss Tibor, Varga Livius, Frenk és Varga Laca és a Quimby-napon ugyancsak fellépõ osztrák énekes-gitáros, Ripoff Raskolnikov a társai.
Az osztrák, de már akár tiszteletbeli magyarnak is tekinthetõ Ripoff Raskolnikov – a Quimby régi jó barátja - kiváló blues-gitáros és rendkívül termékeny énekes-dalszerzõ, s kétségkívül az európai blues-élet egyik legegyedibb figurája. A nevét részben Dosztojevszkijtõl kölcsönzõ Raskolnikov is nagyra becsüli a klasszikusok munkásságát - ami azonban megkülönbözteti legtöbb kollégájától: õ nem akarja imitálni vagy másolni a nagyok zenéjét. Sõt, az általánosságban véve vett "blues-zene" határain belül sem kíván megmaradni. Egyszerre hasonlít a blues-óriásokhoz, és az olyan kategóriák felett álló dalnokokhoz, mint Bob Dylan vagy Tom Waits. A színpadon többnyire szólóban vagy duóban zenél, de zenekarával is jár turnézni (zongora: Nagy Szabolcs; dob: Gyenge Lajos, basszusgitár: Varga Laca) – e kiváló magyar zenészek mûködtek közre egyébként nagysikerû 2006-os albumán is, az Everything Is Temporary-n illetve a 2010-es Lost and Found lemezen is. Igazi duplacsavar, hogy Ripoff feldolgozta a Quimby Most múlik pontosan címû dalát.
Az öttagú bécsi amerikai-osztrák formáció, a Vienna Soul Society, modern, james brownos és a Motown-korszak legszebb hagyományait hordozó grúvi funk-soulban utazik, frontján a tengerentúlról „importált” Big John Whitfielddel. Mottójuk: Get up, dress funky and dance – és ez általában így is van; nem múlhat el koncertjük tombolós, ugrálós bulizás nélkül. Miért ne lenne ez a Szigeten is így?
Az elmúlt néhány évben nyerõ párosításnak ígérkezik a könnyûzene és a határmûfajok, vagy más mûvészeti ágak házasítása. Ha a sanzon és jazz + popzene = Budapest Bár, valamint hiphop + költészet = slampoetry, akkor költészet + popzene = Rájátszás. A Rájátszás projektben kortárs költõk és írók közösködnek az izgalmasabb hazai popzenei (lánykori nevén: alternatív) színtér emblematikus figuráival – így áll egy színpadon többek közt Szálinger Balázs és Szûcs Krisztán, Beck Zoltán és Háy János, Kollár-Klemencz László és Grecsó Krisztán vagy Erdõs Virág. Már meglévõ popdalok zenéire húznak rá dalszövegként verseket, s versekhez születnek új zenék – izgalmas, kreatív kaland ez, szó se róla.
forrás: sziget.hu
|
Nyomtatható változat |
Szólj hozzá |
Cikk továbbküldése |
« Vissza az előző oldalra |
Generali a Biztonságért Alapítvány bemutatása
Generali közlekedésbiztonsági projekt bemutatása
